Álmos november. Másnapos szombat délelőtt. Halottaknapi aranyos szűrtfényű napsugár, inkább nyomasztó, mint vidám. Ma elmarad a pörköltszag a körfolyosón, mert ma mindenki a temetőbe tódul. Egykedvűen mosom a krumplit az ebédhez. Azon gondolkodom, miért csak egy nap kötelező a halottakra gondolni. Mint karácsonykor, két napunk van szeretni szeretteinket. Az évben két nap zavargás...stb Mindegy, a krumpilt meg kell tisztítani, finom lesz, tepsis burgonya. Nem pucolom meg, mert héjában finom megdütni. Csak a hibákat vágom le róla. És mit látok, hibátlan. Belül mosolyog. Ez a nap nem a halottakról szól. Megyek, mindenkinek megmutatom, aki ébren van. |