Mikulás 

Még az ovónénik akik fősikolát végeztek sincsenek sokszor tisztában azzal, hogy mi a különbség a télapó és a Mikulás közt. Ugyanis a Mikulás egy püspök volt, nevezett Szent Miklós, aki névnapján megajándékozta a szegény családokat. A népi demokrácia alatt viszont elterjedt egy profánabb jótevő a "Gyedmaroz" magyarul télapó, aki a karácsonyfát hozza. Szerintem van egy kis különbség a kettő között. Neveltetésemnél fogva nekem a Mikulás szimpatikusabb. A legrosszabb az egészben az, hogy muszáj örülni a növényi zsiradékból készült gagyi csomagolású csokitélapónak. Minden gyerek legelső dolga hogy megszabadítsa a fallikus alakot formáló csokiüreget az ízléstelen sztaniol csomagolástól. Aztán első harapás után még a leg édesszájúbb gyerek is rosszul lesz. Ha esetleg mégis sikerülne a kelleténél több csokit magunkba gyömöszölni, masszív dugulást okozva ezzel a bélrendszerünkben, semmi gond, forduljunk a pimpós húsú lédig narancshoz (ez mindíg bejön). Ezeket végig gondolva a legjobban akkor járunk, ha például kedvenc osztályfőnökünk ez évben is virgáccsal és az ezzel járó sokat mondó arckifejezéssel ajándékoz meg minket.
De nem baj, mikuláskor senki nem várja el tőlünk hogy fantáziadúsak legyünk. 

Advent 

Advent ma már csak az ajándékvásárlási lázról szól. Jóval advent előtt, ragyogó napsütésben bombázzák az ember agyát csillogó-villogó kirakatokkal. Ma az egyetlen üzenete az adventnek: Vegyél, vegyél, vegyél! Soha nem látott tömegek ingerülten hajtják el egymást a polcoktól, mindenki feszült; "nyakunkon a karácsony és még azt sem tudom minek örülne Mici néni, hiszen mindene megvan...". Holott az advent a karácsonyi készülődésről szól, a Megváltó születésének várásáról. Nem feltétlenül a bigott keresztények sajátja ez a hagyomány. Sok nem templomba járó család is készít adventi koszorút, ami mellett vasárnaponként összegyűlik egy teára. 

Karácsony 

És elérkeztünk a várva-várt karácsonyhoz kimerülten, idegesen, még csoda ha épségben megúsztuk a vásárlási forgatagot. Bőrtelen sajgó sarokkal -a mögöttünk haladó nénike bevásárlókocsijától, gyomorrontással a sok kóstolótól, megtépázott külsővel, kifacsart bankbetéttel nyomjuk a dudát a pesti dugóban, miközben azon rágódunk, hogy megint meg kell látogatni a vidéki rokonunkat, ami egyébként mindkettőnknek púp a hátán. De mivel karácsony van, kötelező. Kötelező a bejglimérgezés, kötelező a töltöttkáposztának az emésztő rendszerünkre mért rettenetes és aljas támadásának elviselése. Majd jön a másodpercmutató kattogásának (plusz a gyomrunkból kiszűrődő kóros emésztési zörejek) kínos hallgatása a erőltetett meghitt jaj-de-megynőttek-tavaly-óta-ezek-a-gyerekek beszélgetés.
De nem baj, egész évben erre vártunk. 

Sziveszter 

Háháá. A kedvencünk. Miután hetek óta hallgatjuk a hírekben hogy a gáz és a buszjegy ára drasztikusan emelkedik januártól, hogy a megszorító intézkedéseket a nyugdíjakon kezdik, és hogy melyik politikus, meyik mediterrán kis szigetecskén piheni ki fáradalmait, jusson eszünkbe hogy legjobban akkor járunk, ha fejünre húzzuk a paplant és füldugóval tömjük be az összes testüregünket legalább másfél napra. Akkor talán nem kapunk maradandó halláskárosodást az utcán rohangáló hülyegyerek trombitájától már délelőtt, majd sötétedéskor nem ég le a frizuránk a panelházból kidobált petárdák robbanásától. Ha mégis kitesszük a lábunkat otthonról, sötétedés után messziről kerüljük el a belvárost, ha nem akarjuk hogy az összes távolkeleti turista HappyNewYear felkiáltással nyalja tele az arcunkat, miközben a féltve őrzött maradék pezsgőnket rángatja ki a kezünkből. Dehát szilveszter van, bulizni kötelező. De legalább mindenképpen ajánlatos valahogy elbújni a pezsgőspohárral felkészült éjféli himnuszt tévé előtt váró szüleink elől, akiknek már begyepesedett az agya Saskabarétól. Szegények nem tudják megunni, évről évre ugyan azokat a poénokat hallgatják. Mint ahogy a karácsonykor játszott nyálas családi sablonfilmeket sem.

 Karácsonyi ünnepkör szerintünk 

Mikulás 

A korábban leírt hátrányok ellenére akár hány éves is, az embernek jól esik ha december hatodikán a Mikulás vagy valamelyik megbízottja teleszarja a lakást naranccsal meg mogyoróval. Minden évben izgatottan várjuk az elmaradhatatlan déligyümölcsös tálat. És nincs annál meghittebb, mikor együtt szemeteli tele a lakást a földimogyoró héjával az egész család. Még napokkal később is jó esély van rá hogy ragacsos fröccsenés fogadja lábunkat a cipőbe belebújva reggel. Ilyenkor melegség tölti el a szívünket, valamelyik családtagunk mégis gondolt ránk.
De nem baj, mikuláskor senki nem várja el tőlünk hogy fantáziadúsak legyünk.

Advent

Gyerekkorunkban alig vártuk már hogy meggyújthassuk az első gyertyát az adventi koszorún. Manapság előbb-utóbb bokros teendőink között eszünkbe jut, remélhetőleg még karácsony előtt elkészül a koszorú. Néha olyan jó megpihenni a gyertyaláng bűvöletében egy pohár forralt borral vagy egy bögre teával. Már lebonyolítottuk a bandás karácsonyi húzást, és félálomban is azon gondolkodunk hogy milyen vicces, személyre szabott ajándékot készítsünk az általunk húzott havernak.

Karácsony

Sajnos mi sem bújhatunk ki teljesen a nagy bevásárlás alól, mivel a szent estni lakomát senki kedvéért nem vagyunk hajlandóak feladni. Tüntetően vidáman járjuk végig a kálváriát, bosszantóan nyugodtan fogadjuk, ha sarkunk skalpja a mögöttünk haladó néni bevásárlókocsiján ragad. És még akkor sem veszítjük el a türelmünket, amikor nem csak a tesünket, hanem a lelkünket is a kocsi alá kényszerítik. A vásárlás végén egy kedves mosollyal (legalább most, bármilyen irritáló is) nyugtassuk meg a vacsoránk alapanyagait csapkodó ideges pénztárosnénit, és nyugodt hangon tudassuk vele, mi is 12 órát dolgoztunk és utána 3 órát dulakodtunk.
De nem baj, megérte, mire végre körülüljük a lakomát az otthoni nyugodt légkör elfeledteti velünk ennek az őrült fogyasztói társadalom legdurvább mozzanatait.

Szilveszter

Még elevenen élnek bennünk az ünnepek meghitt pilanatai, már kezdhetünk azon gondolkodni milyen évet zárunk és mit hozhat a jövő év. Igazából ez a nap/este is lehetne ugyan olyan mint bármelyik másik péntek, mindenki csak azon töri a fejét hogy kivel és hova menjen bulizni. A lakást fel kell díszíteni szerpentinnel, és a konfetti is kihagyhatatlan, hogy még húsvétkor is azokat a kis hülye színes papírpöttyöket kapargassuk ki azokból a testüregeinből, miket nem megfelelő gondossággal dugaszoltunk el a fent leírtak szerint. Másnap csak a szomszédok és a széttört lámpabúrák (na meg a fejfájás) emlékeztetnek minket arról, hogy hány pezsgősdugó repült az éterbe.
De nem baj, ezt az évet is túléltük. Életvidáman várjuk a következő év megpróbáltatásait is.

Mindenkinek mosolyokban gazdag ünnepeket kívánunk!